Eugene története

Eugene története

avagy

Jenő hogy lett Jenő?

Nos, már szegény Eugene valószínűleg hamarosan nyugdíjba vonul, hacsak nem találok ki neki is valami sajátfandomos sztorit is, de ennek a leírásnak azt hiszem, van helye a blogomon. Ő a legelső karakterem, és bizony semmit sem változtatnék rajta, még így lassan hét év távlatából sem. (Még ha a sztoriját kedvem is lenne teljesen átírni.) :D

De akkor lássuk csak azt a történtetet:

Ez a sztori elég távolra nyúlik vissza. Történt ugyanis egy szép, tavaszi-nyáreleji napon, amikor is megismerkedtem urammal. Egy barátnőm révén futottam össze vele először, és ez a következőképp zajlott:

Ők ketten elkezdték húzni egymást, uram (vagyis akkor még nem uram) elkezdte a csajt „becézgetni”.

- Gizííí, Maaargit… – meg egyéb olyan neveket aggatott rá, amiknek egyébként közük nem volt a csaj eredeti nevéhez. Egy darabig hallgattam, majd beszóltam neki:

- Jól van már, Jenő! – amin röhögtünk egy jót, bár akkor lett volna igazán poén, ha kiderült volna, hogy tényleg Jenőnek hívják…

Azóta eltelt pár év, és én rászoktam a Harry Potterre, majd a Harry Potter fanficek olvasására. Mivel Piton volt benne a kedvencem, leginkább a róla szóló történeteket kerestem. És iszonyatosan piszkálta a csőröm, hogy ha valamelyik író beleszőtt a sztorijába egy Pitonkölyköt, az általában szép volt, okos, jóképű, kedves, és ezek mellé naaagy boszorkány-, illetve varázslóhatalommal rendelkezett.

Ez az első pár alkalommal még tetszett, de a sokadik után már elgondolkodtam rajta, hogy a túróba lehetne Pitonnak, aki – a könyv szerint, és én bizony ezt vettem alapul – csúnya, gonoszkodós, utálatos, ilyen fullos gyereke.

Végül is arra jutottam, hogy nem lehetne, de mivel ilyen történetet nem írt senki (akkor még), úgy gondoltam, megírom én magamnak.

Szóval az én Pitonkölyköm csúnyácska lett, néha utálatos, kicsit beképzelt, és nem kicsit piperkőc, de a visszajelzések alapján mégis szerethető.

Csak egy gond volt. A karakter készen állt, hogy megmutassa magát a világnak, és az alapsztori is alakulgatott a buksimban. Nevet viszont még nem kapott, a Noname Piton vagy Anonymus Piton meg még sem lett volna túl szerencsés választás… Dorian még esélyes lett volna, de úgy gondoltam, ez nem illene a félkész karakteremhez túlságosan.

Ezért (jó szokásomhoz híven) elkezdtem drága uramat nyaggatni vele, ez a párbeszéd nagyjából így zajlott:

- Segíts nevet adni a karakteremnek!

- Nem tudok.

- De találj ki valamit.

- Legyen Fred.

- Nem jó, olyan nevű szereplő már van a Harry Potterben.

- Akkor nem tudom.

- De tudd!

- De nem tudom.

- Ha nem mondasz semmit, Jenőnek fogom elnevezni.

- …

Szóval a Jenőt szépen lefordítottam angolra, tehát Eugene így lett Eugene.

És hogy miért nem a német, francia, vagy az orosz verzióját használom a nevének, holott mindhárom jobban hangzik a Judzsínnál? A válasz egyszerű: mert egy brit származású karakternek, ez a leglogikusabb, nem? :D

(Meg ez a verzió hangzik a legidétlenebbül, de hát úgy látszik, az olvasóim nem szeretnének idétlen nevet ennek a karakternek. De ezt bóknak veszem.:)

Elég sokan mondták már, hogy Eugene karaktere eléggé emberi lett (jó és rossz tulajdonságaival egyaránt), ami annak köszönhető, hogy jellemét néhány általam ismert emberkéből merítettem ihletet. Ezek közül is felsorolok néhányat, akik nélkül karakterem kicsit sótlanabb lenne. Persze az alap leginkább kedvenc bájitaltan-tanárunk volt, de mi izgalmas lett volna abban, ha egy az egyben lekoppintom őt, fiatalabb kiadásban? Persze tőle is vettem néhány tulajdonságot, de lássuk, kik voltak a múzsáim:

Először is itt van uram, akitől nem csak a nevet loptam Eugene-hez, hanem elég sokban a külsejét is.

Doki, drága volt osztálytársam, tényleg ennyire piperkőc volt, tőle idéztem szó szerint a „Nem vagyok piperkőc, csak igényes!” mondatot. Egyetlen fiú volt a csupa lány osztályban, és állítom, akármelyikünket túlszárnyalta hisztisségben. (Mellesleg mellettem ült egy jó darabig, és legjobb haverom volt az osztályban.)

Végül pedig, mint minden karakterem, ő is kapott egy kicsit belőlem, én is tudok ilyen utálatos lenni, ha rossz kedvem van.