Sziasztok!
Ezer éve nem írtam ide semmit – és inkább már nem is
ígérgetem, hogy sűrűbben fogok –, de most igyekszem pótolni. :D
Nem jeleztem itt, de a legutóbbi bejegyzésem óta frissült a „Mi
lenne ha…” egy újabb dépé-sztárkölykös cross-szal, amiből Lyr ezúttal kimaradt
(miért van az az érzésem, hogy annyira nem bánta? XD), helyette Kai látogat el
Ramon világába… Ahol is összeeresztik őket Ramon színpompás-csillivilli
gardróbjában. Az eredmény pedig… Ha érdekel, olvashatjátok itt:
A novella amúgy a Mazsitalin ihletődött. :D
Aztán időközben TAI-ztam is, ami ezúttal két sztorit jelent,
mivel kellett írnom egy póttörit.
Az egyik „A hős és a gyáva” címet viseli, és Victoria B.
Rosennek készült, ami egy mesejellegű fantasy. A kérésekbe első pillantásra
beleszerettem, és már aznap lelkesen tervezni kezdtem a sztorit – aztán pár
oldallal később szembesültem vele, hogy földhözragadt agyammal a fantasy nekem
nehéz. XD
Ennek következtében egy sztori írása közben sem nyígtam
ennyit… (A bétám, Tira a tanú erre, akinek ezúttal is köszönöm a türelmét XD
<3) De most, hogy kész van, azt mondom, megérte megint kicsit tovább
feszegetni a határaimat :D A végeredményt én magam is szeretem, de a
legfontosabb, hogy az ajándékozottam is örült neki. :D Szóval hepííí…
Aki szeretné olvasni a sztorit, itt találja:
(Később kiteszem TK-ra Merire és AFS-re is, deee míg fel nem
került az összes sztori, addig hagyom egyedül a Mazsin :D)
A pótsztorit pedig KyraWolfnak írtam, és egy szerelmi
bánatban szenvedő fiúról szól, és az ő őrangyaláról. Műfajilag
humor/dráma/misztikus, igazán én sem tudom besorolni. Mindenesetre ez is olyan sztori,
amilyet nem gondoltam, hogy valaha is írni fogok (angyalkás cuccok valahogy nem
vonzottak), viszont amikor hozzáfogtam, meglepően könnyen ment. :D (Nem, ezzel
nem nyírtam ki környezetem idegrendszerét, nyígás nélkül is sikerült
kényelmesen megírni :D)
Ez a történet majd pénteken kerül sorra a Mazsin, majd akkor
beleszerkesztem a bejegyzésbe a linkjét.
Következő sztori meg… Még mindig a szellemkastélyost akarom,
de még mindig nem tudom elkapni a fonalat. De igyekszem.
Addig is pápá! :D
Üdv: Nünü
