Bélaaa!

 TAI különkiadás, Hil negyedik kérésére:

Szóval Béla a kamionsofőr és a Titokzatos Lány lennének a főszereplők, és az lenne a sztori, h TL kirabolja a kisváros pénzváltóját, hogy elmehessen nyaralni a barátnőivel Ibizára, ebből azonban nem lesz semmi, ugyanis Béla a kamionsofőr megemlíti, hogy "mindent látott" - persze a csaj nem tudja, h a pasi azt látta, amikor a lány szoknyáját fellibbentette a szél, hanem azt hiszi, hogy azt, amikor levette az "álarcát", és emiatt, hogy elhallgattassa a pasast, elkezd vele járni. oda a nyaralás, ráadásul meg cvan áldva egy kamionsofőrrel... és a végén MINDENKÉPPEN fény kell derüljön a szoknya alatti dolgok mibenlétére. khhhm. kb ennyi lenne. :D *büszke*

Tehát így nyár közepén megírtam neki. Sok-sok-sok szeretettel Hilnek! :D

Béla

Klaudia nagyon elégedett volt magával – lehetett is, hiszen vakmerő tervét zökkenőmentesen sikerült végrehajtania. Pimasz mosollyal a szája szegletében süllyesztette táskájába a pénzköteget, amit előbb rabolt a valutaváltóból. Igen, sikerült. El sem hitte, pedig a gyomra ökölnyire szorult, verejtéke átáztatta hátán a könnyű nyári ruháját.

Ez az öltözet is a terv része volt, hiszen a lány normális esetben leginkább a farmer-póló-tornacipő kombinációt részesítette előnyben, tehát úgy gondolta, a feltűnő ruházat jó elterelés lesz. Kint az utcán meg… ki is gondolná erről a cicababáról ránézésre, hogy épp pénzváltót rabolt?

Már épp a kocsija ajtaját nyitotta volna, amikor egy reszelős hang valahonnan a magasból rászólt.

– Láttam ám, szépségem!

Klaudia ijedten kapta fel a fejét, de nem, nem a lelkiismerete öltött testet, és nem is valami felsőbb hatalom akarta fejére olvasni a bűnét, hanem csak egy kamionsofőr hajolt ki a járművéből.

– Tessék? – kérdezett vissza Klaudia riadtan.

– Jól hallottad, láttam mindent. – A férfi széles vigyora láttatni engedte a nikotintól sárga fogait, napcserzett bőre ráncokba húzódott a szeme körül. Seszínű barna, zsíros hajából csak tincsek látszottak a baseball-sapka alól, tekintetével pedig szinte felfalta a lányt.

– És mit fog most tenni? – szegte fel a fejét dacosan a lány. Fogalma sem volt, hogy mászhatna ki ebből a csávából. Te jó ég, ekkora blamát! Ha egy rendőr vagy valaki hasonló kapta volna el, azt még elviselte volna, de pont egy kamionsofőr?

– Megjegyeztem minden kis részletét – kacagott fel a férfi, majd mélyet szippantott a cigarettából, aminek füstjét élvezettel fújta ki.

Klaudia megborzongott. Jó, megjegyezte… most mi legyen? Fizesse le, fenyegesse meg? Lenne értelme tovább bővíteni bűnlajstromát? Pedig ő igazán nem akart rosszat tenni, csak… annyira bántotta, hogy ennyire kilóg a tehetős barátnői közül, és mindenáron velük akart menni Ibizára. Ő ezt nem engedhette volna meg magának, hiszen nem keresett annyit, és a szüleitől sem tudott volna kölcsönözni. Végül, utolsó lehetőségként eszébe jutott a megoldás – miért is kellene törvénytelen eszközhöz folyamodni ahhoz, hogy elhallgattassa a pacákot?

– Ó, tényleg? – kérdezte a tőle telhető legártatlanabb arckifejezéssel.

– Igen. És meg kell mondjam, nagyon tetszett, amit láttam – biccentett elismerően a sofőr. – Igazán szép a mosolyod.

– Hát… köszi – vonta fel a szemöldökét Klaudia a bók hallatán. Belül átkozta magát, kellett neki belevigyorognia a vakvilágba, ahogy levette az álarcot! De amikor olyan büszke volt magára.

– Ha már így elcsevegtünk… Elárulod a neved, cica? – emelte megint a szájához a cigarettát a férfi, amit egy utolsó szippantással tövig égetett. A csikket aztán egy laza mozdulattal messzire pöccintette.

– Klaudia. És ne hívj cicának, ha megkérhetlek.

– Rendben, szépségem. Én Béla vagyok.

– Ez esetben örvendek a találkozásnak, Béla. Ugye nem baj, ha én inkább eltekintek ettől a becenévtől az esetedben?

A férfi erre hangosan, érdesen felnevetett.

– Ez jó! Imádom, ha egy nőnek van humora! Mondd csak, errefelé laksz?

Klaudia készségesen válaszolgatott a kérdésekre – a rablás szerencsére szóba sem került. Egy darabig lentről csevegett Bélával, majd később a sofőr felinvitálta maga mellé az anyósülésre. A lány kedvesen mosolygott, és hősiesen tűrte a férfi célzásait miszerint lehetne közöttük több is, és amikor el kellett válniuk, mert Béla kapott egy hívást a munkáltatójától, azzal váltak el, hogy később még találkoznak.

Este Klaudia kedvetlenül kezdett vetkőzni a fürdőben. A barátnőivel összeveszett, amikor azok meghallották, hogy a lány mégsem tud velük tartani, Béla pedig már este felhívta őt, hogy újabb találkát kérjen tőle.

Nem is olyan kellemetlen alak, biztatta magát. Igaz, a sofőr udvarlása elég… nyersnek volt mondható, de nem viselkedett túl erőszakosan. Még ha normális esetben az együttjárás lehetőségét lenéző kacajjal utasította is volna vissza. És az, hogy Bélának a romantika csúcsát az olcsó, lepukkant mozi és a gyorsétterem jelenti… hát istenem, nem lehet mindenki tökéletes. Elvégre nem akarta hívni a rendőrséget, ez is valami, nem?

A lány kicipzárazta a ruhát, a könnyű anyagot egy laza mozdulattal a szennyesbe dobta. Ekkor az egészalakos tükörre tévedt a tekintete, és a látványtól elakadt a lélegzete. Hirtelen minden értelmet nyert, ő pedig legszívesebben a falba verte volna a fejét. Bevillant a hatalmas széllökés, ami a szoknyája alá kapott az úton, ahogy az autója felé tartott, és amivel nem is foglalkozott, annyira lekötötte gondolatait a sikeres akció. Viszont itt a tükör előtt ő is látta, amit Béla láthatott: a fehérneműjén a mosolygós kis sárga fejet, a klasszikus smileyt.

Vége  :)